Loren szemszöge *
Szeptember. A hónap, amikor ismét elkezdődik az iskola, sok szenvedéssel, és ezek mellett otthon is kell hagynom az életemet. Az életemet, aki a lányom, Brooke. Hat éves, és nagyon eleven kislány. Igen, ilyenkor jön mindig a kérdés. Én tizenhét éves vagyok, és van egy hat éves lányom, hogy lehet? Egyszerű a megoldás. Én nem egy átlagos ember vagyok. Vámpír vagyok... Csak úgy, mint az ikertestvérem, Meghan. A bátyám pedig, Derek, vérfarkas. Mi egy ilyen család vagyunk. De ebből szeretném a lányomat kirekeszteni. Ő nem lehet ilyen, neki normális életet kell élnie! Míg én és Meghan iskolában vagyunk, addig Derek vigyáz Brookera. Aggódtam, hiszen a bátyám nem rossz! De... A gyerekekhez nem ért. Aggodalmamat két bolond barátom próbálta csillapítani, David és Oliver.
- Ez egy gyerek, nem valami bolha. Derek meglesz vele! - szólt rám David.
- Igen, így van. Kivéve ha Derek valami terrorista, és a pincében tele van minden fegyverekkel. - mosolygott Oliver, mire David vállba vágta.
- Haver, hülye vagy? - bámult rá, mire elnevettem magam.
- Inkább menjünk, még két óra... mosolyogtam rájuk, majd bementünk a terembe.- Nem ma érkezik az új szomszédotok? - mosolygott Oliver.
- De igen, állítólag két srác, meg a húguk. - válaszoltam, és le is ültünk a székre.
- A húguk, hmm, hány éves? - kacsingatott.
- Nézd, ő az! - mutattam az ajtóra, mikor benyitott az új lány.
Oliver ránézett, majd mint aki elámult... Leesett a székről. Mindenki nevetésben tört ki, az új lány is, aki az ajtóban állt.
- Oli, kelj fel. Kicsit égő... - nevettem rá.
- Osztály, csönd! Ne így köszöntsétek az új lányt... - intett az osztályfőnökünk. Rendes férfi volt. - Hogy hívnak? - fordult a lány felé.
- Rachel Barnes vagyok. - mosolygott a lány.
Az osztályfőnök mögém ültette, én pedig hátra fordultam.
- Barnes? Új szomszéd? - mosolyodtam rá.
- Igen. - mosolygott vissza. - Johnson?
- Igen. - nyújtottam felé kezet. - Loren.
- Rachel. - fogta meg a kezem.
Az iskola további részében sokat beszélgettünk, jól megismertük egymást.
Mikor hazaértem, az ajtóban megálltam, és nagy levegőt vettem, így lépve be.
- Halihó! - kiabáltam be az ajtóból, majd becsuktam magam után.
- Anya! - szaladt le a lépcsőn Brooke.
- Szia kicsim. - nevetve kaptam fel az ölembe, és magamhoz szorítottam. - Derek bácsi?
- Derek bácsi? Derek bácsi?! - szaladt le a lépcsőn Derek, de elég dühös volt.
- Dühös. - nevetett Brooke.
- Dühös?! - fordult idegesen a kislány felé. - Ez egy hiperaktív parancsnok! Nem mehetek el biciklizni? Akkor levetem magam a földre és verem amíg meg nem kapom! Tudod hova vidd, tudod hova?! Óvoda! De a börtön se ártana, ez már egy kiskorú bűnöző! Aki a nagybátyját zsarolja...
- Derek, nyugi! - nevettem hangosan. - Még kicsi.
- Ez mentség? Te is kicsi voltál, és mi volt veled?! Semmi hiszti! - kiabált.
- Most mit csináljak vele? Óvodába nem mehet, azt hiszik, a húgom. És milyen sülő által írassam be?! Mindenki úgy tudja, a húgom! - veszekedtem vele.
- Huszon négy éves vagyok, nagykorú, szerinted én nem írathatom be?!
- Akkor mi tart vissza? - érdeklődtem.
Elkerekedtek szemeim, és nagy mosoly volt az arcomon.
- Tehát tönkretette egy nőügyed, ezért vagy rá ideges?! - nevettem tovább.
- Befoghatjátok, ti... - mutogatott idegesen az ujjával, majd elindult a lépcső felé, én pedig a lányommal a szobába, de ekkor csöngettek.
- Kinyitom, várj. - letettem Brookot a kanapéra, és ajtót nyitottam.
Az ajtóban két fiú állt. Elég jól néztek ki.
- Szia. Mi vagyunk az új szomszédság... nyújtott kezet mosolyogva az egyik srác. - Nathaniel Barnes.
Megfogtam a kezét, és megráztam.
- Aaron. - nyújtott kezet a másik srác is, akivel szintén kezet fogtam, de ő sejtelmesen mosolygott rám.
- Loren Johnson vagyok. - mosolyogtam rájuk. - Bejöttök?
- Nem akarunk zav... - kezdte Nathaniel, mire Aaron szavába vágott.
- Nagyon szívesen.
Bejöttek, majd bevezettem őket a nappaliba, és leültek a kanapéra.
- Ő itt a húgom, Brooke. - mutattam be őket egymásnak. - Brooke, ők itt Nathaniel és Aaron.
- Sziasztok. - integetett nekik. - ti vagytok az új szomszédok? Láttalak titeket reggel.
- Igen, mi vagyunk. - gugolt le elé Nathaniel. - Én is láttalak. Ott bicikliztél a házunk előtt.
- Igen, reméltem is hogy valaki kijön és megkínál fagyival. - vont vállat a kicsi.
- Brooke! - szóltam rá.
- Miért anya? - nézett rám. - Én még kicsi vagyok, és aranyos. Ezt ki kell használni!
- Igazad van. - nevetett Nathaniel. - Na, ha holnap reggel is jössz, kapsz fagyit.
- De jó, te jófej vagy, téged szeretlek. - ölelte meg.
- És velem mi lesz? - tárta ki karjait Aaron.
- Neked is van valamid? Fagyi? Csoki? - nézett rá nagy szemekkel lányom, miután elengedte Nathet.
- Ha vesz az öcsém, lesz. - bólogatott.
- Hát, hiszem ha látom, szóval holnap kapsz ölelést! - vont vállat Brooke, majd felszaladt a szobámba.
- Én ezeket nem mondtam volna. Már holnap nyolckor az ajtótok előtt fog lógni. - nevettem rájuk.
- Vállalom a felelősséget, te? - fordult Nath Aaron felé.
- Te veszed a fagyit, nekem mit kéne vállalni?
Nevettünk hangosan, majd megérkezett a nővérem.
- Új szomszéd. - sétált be.
Meghan... Hogy is jellemezzem? Öntelt, makacs, önző kurva.
Ők is bemutatkoztak egymásnak, és össze is ismerkedtünk.
Ahogy észrevettem, Nathaniel egy jószívű fiú. Kedved, aranyos, és mindenkivel jól kijön.
De ahogy észrevettem, Meghannek a jófiú, Nath, nagyon bejött. Szinte teljesen rátapadt, ő viszont ezt nem viszonozta. A két srác folyamatosan engem bámult, tőlem kérdeztek, és velem beszélgettek. Mintha olyan érdekes lennék... Nem voltam az, de mintha őket mégis érdekeltem volna.
Szinte egész estig beszélgettünk, majd mikor menni készültek már, csöngettek.
- Nyitom. - szaladt le Derek a lépcsőn, majd ajtót nyitott. - Á, szia.
- Derek. - hallottam egy ismerős hangot, majd besétáltak a szobába, Rachel volt az.
- Hát te? - bámult Nath a húgukra.
- Én és Derek még suli előtt megismerkedtünk. Ő vitt iskolába.
- Te vagy az a lány? - jutott eszembe, amit a lányom mesélt.
- Ő az. - felelte Derek.
- A végén találtál a lánynak bébiszittert? - mosolygott rá Rachel.
- Egyedül hagytad itthon a lányom?! - förmedtem rá a bátyámra.
- A lányod? - kérdezte egyszerre Nath és Aaron.
- A húgom. - javítottam ki magam. - Csak mintha a lányom lenne...
- De te mit keresel itt? - fordult Aaron a húguk felé.
- Derekkel elmegyünk egy buliba. - felelte mosolyogva.
- Mi? - akadtunk ki mindannyian.
- Ma költöztünk ide, holnap iskola van Rachel, ezt nem cseszheted el! - förmedt rá Nath.
- Mi a bajod? Felnőtt lány vagyok, tudom mi a jó nekem. - felelte.
- Ó, a verandás lány. - szaladt le Brooke. - Látom felöltöztél.
- Felöltöztél? - akadtunk ki ismét, mindannyian.
- Igen, Derekkel bácsival voltak egy szobába, és a bácsin csak egy pici gatya volt, a lányon meg szinte semmi, és mondtam hogy öltözzön föl...
- A lányom előtt csináltátok?! - akadtam ki teljesen.
- Lányod? - Aaron ismét rám nézett, Nath pedig a lányomra.
- Miért bácsizod a bátyádat?
- Mert öreg. - nevetett Brooke, majd elszaladt. - Álj! Lefeküdtetek?
- Sziasztok! - sietett ki Rachel az ajtón, utána pedig Derek.
- Megismerkedésnek jó kezdete... - állt fel Meghan, majd átkarolta Nathaniel kezét. - Te nem akarsz úgy megismerni, mint a húgod a bátyám?
- Meghan, fogd be. - kiáltottam rá.
- Haramia, grr. - nevetett rám a húgom. - Akkor séta? - fordult Nath felé, ő pedig bólintott.
A végén csak én, és Aaron maradtunk. Nagyon jól elbeszélgettünk, de kiismerni még nem tudtam. Arra rájöttem, hogy eléggé nőcsábász és... Azt hiszem megtetszett nekem, de pont ezért nem akartam neki kimutatni. Megkedveltem, tényleg helyes srác. Bár furcsa. Inkább a testvéremmel tudnám elképzelni... Mikor kikísértem az ajtón, Brooke lenézett a lépcsőn.
- Ígérem, szerzek! - mosolygott rá vissza Aaron. - A nővérednek is küldök majd. - ezekután rám mosolygott. - Jó éjszakát.
- Jó éjszakát. - feleltem mosolyogva, majd becsuktam az ajtót.
Ez a nap... Mintha álom lenne, szinte lehetetlen. Zsúfolt, és zavaros az egész. De megtörtént. Ők pedig ideköltöztek. Barnesék, az új szomszédok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése